Ki találta fel a színes ceruzát?

A színes ceruza története

A színes ceruzák egy faburkolatból és egy gazdagon pigmentált ceruzabélből, úgynevezett magból állnak. A bél lehet viasz vagy olaj alapú, amibe a pigmentet keverik és tartalmaz adalék- és kötőanyagokat is.

Plinius feljegyezte, hogy már az ókori görögök és a rómaiak is használtak viasz bázisú ceruzát. A mai értelemben vett első színes ceruzák a 19. században jelentek meg és kezdetben  jelölésre használták őket.

A német Johann Sebastian Staedtler 1834-ben találta fel az olajbázisú színes ceruzát, ami csak a 20. század első felében kezdett elterjedni és kezdetben művészeti célra használták. Nemsokára sok neves ceruza gyártó kínált jobbnál jobb minőségű színes ceruzát, mint a Faber Castell, Hardthmuth, Caran d'Ache vagy Conté.

A művészeti célra alkalmas színes ceruzák nagyobb koncentrációban tartalmaznak kiváló minőségű pigmenteket, mint az általános célra használt színes ceruzák. A művészeti színes ceruzáknál a „fényállóság”, törésállóság, vízállóság, viaszvirágzás és végül a tartóság mind döntő szempont.

Az iskolai célra alkalmas színes ceruza gyengébb minőségű, mint egy művészeti ceruza. Általában viaszalapúak, kevesebb és gyengébb minőségű pigmentet tartalmaznak. Viszont nagyságrenddel olcsóbb. A színes ceruza a rajzeszközök talán legnépszerűbb tagja, mivel tartós, nem szárad be, hosszú az élettartama, hordozható és más eszközökhöz viszonyítva megfizethető.

Forrás: wts.hu, 2016-11-29 22:35